NÉVADÓNK GÁBOR ÁRON ![]() (Bereck,
1814.
november 27. –
1849.
július 2.) az
1848–49-es forradalom és szabadságharc
legendás ágyúöntője és tüzértisztje volt, aki a csatamezőn vesztette
életét. Berecken született
székely határőrcsaládban. Apja Gábor István főjegyző, anyja Hosszú
Judit volt, akik öt gyermeket neveltek fel. Gábor Áron a berecki alsó iskola után a gimnáziumot
Csíksomlyón a
ferencrendieknél végezte, majd bevonult katonának.
Kézdivásárhelyen, a 2. számú székely határőrezrednél szolgált
katonaként. Innen
Gyulafehérvárra küldték, ahol „pattantyús” (ágyúkezelői) kiképzést
és káplári rangot kapott.
1840-től az
5. pesti tüzérezredhez állt be, később
Bécsben, az
ágyúgyárban szolgált. Továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért
leszerelt, majd
1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy
továbbképezzék, ezért
1846-ban
újra, végleg leszerelt.
Gyulafehérváron szerzett tüzérségi ismereteket,
Budapesten és
Bécsben
katonai műszaki előadásokat hallgatott. Közben az asztalosmesterséget is
kitanulta, bútorokat készített és még egy szárazmalmot is. Az ágyúöntés lehetőségét már az
1848.
október 6-án tartott Székely Nemzeti Gyűlésen felvetette, az
ellenállás mellett döntő gyűlés azonban nem vette komolyan a javaslatot. Az ötlet
Sepsiszentgyörgyön került újra elő, amikor
Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel
a várost. Az összehívott népgyűlés
november 12-én megfelelő fegyverek hiányában már-már a megadás
mellett döntött, amikor Gábor Áron felajánlotta, hogy a fülei hámorban
ágyúkat gyárt, és a maga öntötte ágyú torka elé áll, ha a próbalövéssel
nem talál célba. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták. Az ágyúkat Gábor ki is öntötte a
Magyarhermány melletti
Bodvajon.
Először
november 30-án, a
hídvégi csatában használták őket, és a székelyek megnyerték az
ütközetet. Puchner azt hitte, hogy a székelyeknek francia tüzérsége
került. Az első ágyú neve
Jókai
Mór cikke szerint Jancsi volt.
[1] A bodvaji kohót az osztrák hadsereg
1848
decemberében feldúlta, ezért Gábor Áron
Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést, Túróczi Mózes rézműves
műhelyében. A tüzéreket is ő képezte ki, főleg kézdivásárhelyi diákok
közül.
1849.
március 24-én
Bem
József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban
Debrecenbe, a kormány székhelyére küldték, ahol
Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki, a
kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utaltak ki. Gábor összesen 93 ágyút öntött (bár a számot illetően
nem egyeznek a különböző források). Gábor Áron a
kökösi csatában, a
háromszéki önvédelmi erők és az orosz cár csapatai közti tüzérségi
összecsapásban vesztette életét, amikor bal mellén hatfontos ágyúgolyó
találta el. Testét először
Uzonban
hantolták át, a harcok végén került a közeli
Eresztevénybe. A református templom kertjében van végső nyughelye.
Felesége Felesége Velcsuj Jusztina
Jókai
Mór szerint román volt, Egyed Ákos kutatásai szerint azonban moldvai
magyar, akit Gábor akkor ismerhetett meg, amikor moldvai
bojárok
uradalmaiban dolgozott gépészként. Gábor Áron halála után Istók
Andráshoz ment feleségül
Bereckben.
A szájhagyomány szerint segített az ágyúöntésben, sőt a csatákba is
elkísérte férjét, és jelen volt halálakor is.
|